fbpx

HELICOBACTER PYLORI

Masticha tanulmány

1998-ban publikálták a híres New England Journal of Medicine folyóirat lapjain azt a tanulmányt (5), amelyet az angliai Nottingham Egyetemi Kórházban végeztek, és amely arra megállapításrajutott, hogy a híoszi masticha határozottan kimutatható hatással bír a Helicobacter pylori-val szemben. Figyeljék meg, már a publikált anyag címe is különösen szembeötlő és sokatmondó: “A masticha megöli a Helicobacter pylorit”. A tanulmány rámutat, hogy akár napi 1 gramm maszticha is képes két hét leforgása alatt meggyógyítani a gyomorfekélyt. Ez a pozitív befolyás annak a ténynek köszönhető, hogy a maszticha roncsolja a Helicobacter pylori baktériumot, amely a fekélyes gyomorbetegségek döntő többségéért felelős.

Érdemes megfigyelni, hogy a Helicobacter pylori a fekélyes gyomorbetegségek eseteinek 75%-áért felelős, míg ha nyombélfekélyről van szó, ez az arány 90%. Egy célzott kutatás alkalmával a Helicobacter pylori friss vizsgálati mintáit felhasználva, melyeket páciensektől nyertek, azt a minimális baktériumölő koncentrációt (MBC) keresték, amely szükséges a baktériumok 99,9%-ának elpusztításához 24 óra alatt. A masticha minimális baktériumölő koncentrációja (MBC) 60 ug / ml, de alacsonyabb töménység mellett is jelentős baktériumölő hatásról tett bizonyságot.

2001-ben az American Journal, valamint a Journal of chemotherapy folyóiratokbanSerafin G. Bona által publikált közlemény (6,7) igazolja a maszticha hatékonyságát a Helicobacter pylori ellen. A célra olyan, páciensektől vett mintákat használtak fel, ahol jelen volt a Helicobacter pylori, és a maszticha kivonat minimális baktériumölő koncentrációját (MBC) keresték. Az eredmények azt mutatták, hogy 125 mg / ml-es koncentrációban a maszticha elpusztította a Helicobacter pylorit a tesztelt minták 50%-ában, míg 500 mg / ml-es koncentrációban elpusztította a baktériumot a minták 90%-ában. Egyúttal az összes mintában tanulmányozták a baktérium morfológiai változásait is elektronmikroszkóp segítségével. A vizsgálat eredményei megegyeznek a többi kutatás eredményével, amik arra következtetnek, hogy a maszticha nagyon jól használ a Helicobacter pylori ellen.

 

Egy másik tanulmányban (8), a Medical Microbiology Laboratory vezetése alatt a görög Pasteur Intézetben, 2002 áprilisában kimutatták, hogy a Híoszi masticha alkalmazása helicobacterrel fertőzött tengerimalacoknál és egereknél, a baktériumok immigrációs rátájának csökkenéséhez vezetett, miközben nem jegyeztek fel  jelentős hanyatlást a kísérő gasztritisz mértékében és aktivitásában.

2007-ben Parachos és csapata a Híoszi masticha gyanta egyes összetevőinek in vitro és in vivo hatásait tanulmányozták. A kutatás célja az volt, hogy meghatározzák a Híoszi masticha kivonatainak és egyes tiszta fő összetevőinek a hatékonyságát a H. pylorival szemben.  Az in vivo hatás vizsgálatakor az oldhatóság javítása érdekében eltávolították a feloldhatatlan polimereket, így készült el a „teljes masticha kivonat polimerek nélkül“ (TMEWP). A TMEWP-t  H. pylori SS1-el fertőzött egereknek adagolták 3 hónapon keresztül. A Híoszi masticha átlagos napi dózisa 0,75 mg volt és az eredmény a H. pylori kolonizációjának megközelítőleg 30-szoros csökkenése lett. A Híoszi masticha kivonatát és az izolált tiszta triperténsavakat in vitro is tesztelték a H. pylori 11 klinikai törzsével szemben. A Híoszi masticha savfrakciója bizonyult a legaktívabb kivonatnak (minimális baktériumölő koncentrációja 0,139 mg/ml), a legaktívabb tiszta alkotóeleme pedig az izomasticha-dienolsav [minimális baktériumölő koncentrációja 0,202 mg/ml (0,443mM)].  A tanulmány zárótételében levezették, hogy a TMEWP hatékony lehet a H. pylori kolónizációjának csökkentésében, és ezért a hatásért a kivonatban fellelhető fő triperténsavak a felelősek (10).

 

Kottakis és csapata (2008) a híoszi mastichából extrahált arabinogalaktán fehérjéket vizsgálta. A tesztek a H. pylori szaporodásának lassulására irányultak a feljebb említett fehérjék jelenlétében és kimutatták, hogy a kioszi masticha kivonatának 1,4 g mennyisége képes volt befolyásolni a baktériumok életképességét. A kutatócsoport rámutatott arra a tényre, hogy ezek a fehérjék morfológiai változásokat okoznak a H. pylori baktériumban, aminek következtében elnyomják az in vitro szaporodást. Azonban ennek a tanulmánynak a következtetéseit még alaposan meg kell vizsgálni élő szervezetekben is (11).

2009-ben egy kutatócsoport a híoszi masticha hatását a veleszületett imunrendszer effektor funkciót ellátó sejtes elemeit figyelemmel követve vizsgálta. A híoszi masticha arabinogalaktán fehérjéit in vitro és in vivo tesztelték a H. pylori neutrofil aktiváló fehérjéi jelenlétében, és hatását a veleszületett sejtes effektorokra 5 H. pylorival fertőzött páciensnél, valamint 3 egészséges egyénnél vizsgálták. A kutatás résztvevői napi 1 g híoszi masticha kivonatot kaptak 2 hónapon keresztül. A kutatás eredményeiből kiderül, hogy a híoszi masticha arabinogalaktán fehérjéi elnyomják a neutrofil aktivációt a H. pylori neutrofil aktiváló fehérjéinél, amelyek létfontosságú szerepet játszanak a H. pylori által okozott patológiás változások esetében a gyomornyálkahártyában (12). Hassan (2009) különböző koncentrációban vizsgálta növényi eredetű nyálkák és gyanták (beleértve a híoszi pisztáciafa gyantáját) hatását specifikus bélrendszeri diszacharidázokra. Megállapította, hogy a híoszi masticha gyanta fejti ki a legnagyobb elnyomó hatást a belekben található invertáz, maltáz és laktáz enzimek ellen (13).

Dabos és csapata (2010) a tiszta híoszi masticha hatását vizsgálták a H. pylori elnyomásával és kiirtásával kapcsolatban, az ettől a fertőzéstől szenvedő egyéneknél. 52 páciens vett részt a kutatásban, akiket négy csoportra osztottak. Az A csoport 350 mg tiszta híoszi mastichát kapott naponta 3-szor, a B csoport 1,05 g tiszta kioszi mastichát kapott naponta 3-szor, a C csoport 20 mg pantoprazolt kapott naponta 2-szer plusz 350 mg kioszi mastichát naponta 3-szor, és a D csoport 20 mg pantoprazolt naponta 2-szer plusz 1 g amoxicilint naponta 2-szer plusz 500 mg klaritromicint naponta 2-szer. A kutatás 14 napig terjedt A, B és C csoportok számára, valamint 10 napig tartott a D csoportnak. Érdekes módon az A csoportban a betegek 30,8% -ánál, a B csoportban pedig 38,5% -ánál megerősítették a baktériumok felszámolását. A C csoportba tartozó betegek közt senkinél nem sikerült a baktériumok elpusztítása, míg a D csoportban a betegek 76,92% -a negatív eredményt kapott a H. pylorit vizsgáló kilégzési teszten. A híoszi mastichát minden páciens jól tolerálta és nem figyeltek meg mellékhatásokat. A híoszi masticha tehát in vivo baktériumölő hatást mutatott a H. pylori ellen (14).

2012-ben Kountouras és csapata kijelentették, hogy a híoszi masticha és a Helicobacter-kezelés együttes alkalmazása gyógyhatással bír a H. pylori ellen, amely fontos szerepet játszik a daganatképződésnél a gyomorban és vastagbélben (15).

2014-ben Miyamato és csapata a híoszi mastichából kinyert illóolaj kémiai összetételét, és a gyógyszerekkel szemben ellenálló H. pylori törzsek iránti antibakteriális hatását vizsgálták. Ez a tanulmány megpróbálta megközelíteni, hogy a híoszi masticha melyik specifikus eleme rendelkezik anti-H. pylori hatással. GC-MS technika segítségével 20 összetevőt azonosítottak ilyen tulajdonsággal. Majd a H. pylori elleni hatást 10 irányadó összetevőnél tesztelték. Az (E)-metil-izogeunol és α-terpineol egyértelmű hatást mutattak a H. pylori 4 különböző törzse ellen, melyeket gyomornyálkahártya gyulladással, gyomorfekéllyel és gyomordaganattal küzdő páciensek szervezetéből izoláltak. A tanulmány következtetései arra jutottak, hogy a fent említett komponensek hasznosak lehetnek a gyógyszerrezisztens H. pylori gyomor közegében való elnyomásában (16).

Helicobacter pylori által előidézett gyomornyálkahártya gyulladás

2002-ben Dél-Koreában a Gasztroenterológiai társaság folyóiratában megjelent egy klinikai vizsgálatról szóló cikk (9). A vizsgálatot a dél-koreai Dan-kook egyetem orvosi karán végezték, és a masticha gyomornyálkahártya gyulladás elleni hatásaival kapcsolatban történt, amelyet H. pylori (HP) váltott ki. A vizsgálatban 48 önkéntes vet részt, akiknél UBT – urea kilégzési teszt segítségével kimutatták, hogy helicobakterrel fertőzöttek. A résztvevőkét két csoportra osztották, amik közül az első híoszi mastichát fogyasztott rágógumi formájában 90 nap erejéig, míg a második csoport placebo rágógumit kapott. Az urea kilégzési tesztet a vizsgálat kezdetén, majd 30 napos és 90 napos intervallumban végezték el. A vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a masticha különösen hatásos a helicobacter pylori koncentrációjának csökkentésében, és a gyomornyálkahártya gyulladás enyhítésében. A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a masticha kiegészítő kezelésként alkalmazható a baktériumok, és a jelenlétük következményeinek az elnyomására.

Már az ókorban is használták a híoszi mastichát, mint gyomorfájdalom-csillapítót, valamint a gyomorbetegségek, emésztőrendszeri problémak, gyomornyálkahártya gyulladás és gyomorfekély okozta panaszok enyhítésére. Az írásos emlékek a  Híoszi mastichát a gasztrointesztinális rendszer működési zavaraira javallották. Több jelenkori tudományos kutatás is megerősíti a kedvező hatását gyomorproblémák, keringési és bőrbetegségek esetében. Az első kutatási erőfeszítéseket túlnyomórészt egyetemi intézmények és klinikák tették, és főleg az arab világban kezdeményezték, ahol egyébként is széles körben elterjedt a híoszi masticha hagyományos használata a gyógyászati készítményekben. Az legelső klinikai vizsgálatot (21,22) 1984-ben végezték Al-Habbal MJ, Al-Habbal Z és HuwezFU vezetésével a Moszuli egyetemen Irakban, és a Clinical & Experimental Pharmacology & Physiology folyóiratban publikálták.

A vizsgálatban 38 önkéntes vett részt diagnosztizált nyombélfekéllyel. Az összehasonlítás érdekében két csoportra osztották őket: az egyik csoport két hétig naponta 1 gramm mastichát fogyasztott, a másik csoport ugyanilyen dózisú placebót kapott. Két hét után minden önkéntes endoszkópiás vizsgálaton esett át, hogy kiértékelhessék a fekélyek állapotát. Az eredmények azt mutatták, hogy az első csoportban, amelyik mastichát fogyasztott, az esetek 80%-ában mérséklődtek a klinikai tünetek, az endoszkópikus vizsgálat pedig 70%-ban igazolta a fekélyek gyógyulását. A klinikai vizsgálat következtetése egyértelműen javasolja a mastichát, mint hatékony gyógymódot a fekélybetegségek súlyosságának enyhítésére. Fontos megállapításra jutottak azzal kapcsolatban is, hogy a masticha nem okozott nemkívánt mellékhatásokat.

 

Peptikus fekély

 Masticha tanulmányUgyanaz a kutatócsoport 1986-ban a Gastroenterologia Japonica folyóiratban megjelentette az újabb klinikai vizsgálatuk (3) eredményeit, olyan betegekkel, akiknél peptikus fekélyt állapítottak meg. A célra 6 pácienst jelöltek ki, akiknél gyomorfekélyt diagnosztizáltak és naponta 2 gramm mastichát kaptak 4 héten keresztül (1 gramm reggeli előtt és 1 gramm lefekvés előtt). A betegek a vizsgálatot megelőző két hónapban semmilyen gyógyszeres kezelést nem kaptak. A masticha hatásának kiértékelésére a résztvevőkön gasztroszkópiás vizsgálatot végeztek, valamint rutin laborvizsgálatokat, vérképet, vizelet vizsgálatot, és egyéb biokémiai paramétereket is ellenőriztek, közvetlenül a kezelés előtt, két hét után, négy hét után és két hónappal a masticha kezelés után. A vizsgálat eredményeiből kiderült, hogy a masticha kezelés mind a hat személynél csillapította a klinikai tüneteket, míg a gyógyulás endoszkópos vizsgálat során ötük esetében igazolódott. A vizsgálat ideje alatt, és szintén a kezelés után két hónappal sem figyeltek meg nemkívánatos mellékhatásokat.

Gabr (1997) az indomethacin, laktóz és Híoszi masticha kölcsönös kicsapódásait és fizikai keverékeit tanulmányozta patkányokon, azzal a céllal, hogy meghatározza a Híoszi masticha befolyását a gyógyszer oldódására, biohasznosíthatóságára, és a fekélyesedésre. A készítményeket orálisan adagolta. Érdemes megemlíteni, hogy a Híoszi masticha késleltette a gyógyszer oldódását. Ami a biohasznosíthatóságot illeti, az eredmények egyenletes aktivitást mutattak az indomethacin és a Híoszi masticha kölcsönös kicsapódása és a fizikai keveréke esetében. Az indomethacin fekélyesedést stimuláló jellege csökkent a Híoszi mastichát tartalmazó készítményekben (17).

Gyomorés nyombélfekély

1986-ban a Journal of Ethnopharmacology folyóiratban a további tanulmányt (4) publikálták, melyet Mansoor S. Al-Said és csapata végzett tengerimalacokon és egereken, azért, hogy kiértékelhesse a masticha hatékonyságát a gyomor- és nyombélfekéllyel szemben. Erre a célra az egereknél kémiai vegyületekkel mesterségesen váltottak ki gyomorfekélyt. Ezt követően a táplálékukhoz mastichát kevertek 500 mg adagolással  1 kg-nyi testtömegükre. A vizsgálat eredménye azt mutatta, hogy a híoszi masticha jelentős csökkenést okozott a már kialakult fekélyek fejlődésében a tengerimalacok gyomornyálkahártyáján, és ezek az eredmények arra utalnak, hogy a masticha a már kialakult fekélyek kezelésére is alkalmazható lehet.

Érelmeszesedés

Az ateroszklerotikus plakkok képződésének gátlására befolyással vannak az úgynevezett természetes antioxidánsok. Az Atherosclerosis magazine és a Phytotherapy Research magazine 2003-ban és 2004-ben publikált tanulmányai egyértelműen bizonyították, hogy az antioxidánsok, a fenolos molekulák és a fitoszterolok magas szintje gátolja az LDL-koleszterin oxidációját, és így jelentős hatással van az ateroszklerózis, azaz az érelmeszesedés megelőzésére.

Gyulladásos betegségek

A Chios masticha gyulladáscsökkentő hatásmechanizmusát is tanulmányozták. A 2011-ben közzétett, Triantafyllou és Bikineyev szerzőnők munkája szerint a masticha elnyomhatja a TNF-αfehérjék által kiváltott oxidatív stresszt, amely gyakran szerepet játszik a szisztémás gyulladásos betegségekben. Egy patkányokon végzett vizsgálatban a masticha elnyomta a szuperoxidok és a hidrogén-peroxid sejtes termelését a kísérleti állatok aorta simaizomsejtjeiben, melyeket az említett tumor nekrózis faktor alfa-val kezeltek, de nem befolyásolta a fehérjével nem stimulált sejteket. A TNF-α jelentősen növeli a szuperoxidok sejttermelését, de a Híoszi masticha képes volt teljesen leállítani ezt a termelést. Ez a tulajdonság felelős a vizsgálat szerint a Pistacia lentiscus fa gyantájának gyulladáscsökkentő aktivitásáért.

2011-ben, Gioxari és csapata ellenőrizte azt a hipotézist, hogy a masticha megakadályozza a bélkárosodást a gyulladásos bélbetegségeknél a gyulladásos és oxidatív stressz szabályozásával a bél szövetében. 4 dózis P. lentiscus port adtak be olyan patkányoknak, amiknél vastagbél gyulladást váltottak ki trinitro-benzolszulfonsav segítségével. Ennek eredményeképpen a beadott napi testtömeg-kilogrammonként 100 mg-os Híoszi masticha por csökkentette a gyulladásos citokineket. A Híoszi masticha így feltételezhetően terápiás hatást mutathatna a Crohn-betegség esetében, azzal hogy beállítja az oxidánsok és / vagy anti-oxidánsok egyensúlyát és enyhíti a gyulladást (18).

Heo és munkatársai (2006) a híoszi masticha olaj hatásaira összpontosítottak, mikor a diklofenákok által a bélben okozott károkat a és a baktériumok belekből a véráramba történő átvitelét (bakteriális transzlokáció) vizsgálták patkányokban. Az olaj figyelemre méltó védőhatást mutatott a diklofenákhoz képest, ami többek között növeli a bélbaktériumok mennyiségét és a baktériumok transzlokációs rátáját. Ezeket a hatásokat azonban mérsékelte, ha együtt adagolták a híoszi mastichával. Ez a kutatás kimutatta, hogy a híoszi masticha kedvező hatással van a patkányok esetében a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszer által okozott bélkárosodás megelőzésére és a bakteriális transzlokáció megelőzésére [19].

Crohn-betegség

A tudósok a mastichát, mint a Crohn-betegség lehetséges kezelését is vizsgálták. 2007 februárjában a görög tudósok, Kaliora, Stathopoulou és munkatársaik, megjelentették tanulmányuk eredményeit, ahol tíz, enyhe vagy mérsékelt Crohn-betegségben szenvedő beteg kisebb mintáján négy héten keresztül tesztelték a megközelítőleg két gramm masticha hatását. Ennek eredményeképpen az interleukin-6 és CRP szintek jelentősen csökkentek a fent említett betegek szérumában.

Egy további kutatás középpontjában szintén a masticha hatékonysága állt, melyet aktív Crohn-betegségben (CD) szenvedő betegeknek adtak és a betegség klinikai lefolyását, valamint a plazma gyulladásos mediátorokra tett hatást vizsgálták. A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a Híoszi masticha jelentősen csökkentette a aktivitási indexet és a plazma interleukin-6 szintet, továbbá a C-reaktív fehérjék szintjét azon pácienseknél, akiknél enyhén és közepesen aktív a CD (20). Ugyanez a csapat  értékelte ki a híoszi masticha hatásait, amit a keringő mononukleáris sejtek citokin termelésének megfigyelése érdekében adtak be aktív Crohn-betegséggel küzdő betegeknek. A tanulmány azt mutatta, hogy a Híoszi masticha úgy működik, mint egy immunmodulátor a perifériás mononukleáris vérsejtekre nézve, valamint inhibitor szerepet játszik a tumor nekrózis faktor-alfát (FNN-α) tekintve, és stimulálja a makrofág migrációt elnyomó faktort. Ahhoz, hogy megállapítható legyen, hogy egészen pontosan milyen szerepeket tölt be a vizsgált anyag, kétségtelenül szükséges további független összehasonlító vizsgálatok elvégzése nagy számú kutatási mintán, figyelembe véve a placebo hatást is. Azonban ez a tanulmány azt sugallja, hogy a híoszi masticha fontos szabályozója lehet az immunitásnak a CD esetében (21).

Emésztési zavar

A görögországi Ioanninai Hatzikosta Kórházban dolgozó orvosok további munkájukat a masticha emésztési rendellenességekre (diszpepszia) való hatásainak kettős-vak, placebo-kontrollos vizsgálatának szentelte. Tünetei, amelyekben főleg gyomorfájdalom, szorongásos hasi fájdalom, tompa fájdalom és gyomorégés jelentkezett, szignifikánsan javultak a Kioszi masticha csoportban a kontrollcsoporthoz képest.

2010-ben Dabos és munkatársai vizsgálták a Híoszi masticha hatásosságát funkcionális diszpepsziás betegek esetében. 148 páciensnek, akik a funkcionális diszpepszia szempontjából a Róma II kritériumoknak feleltek meg, véletlenszerűen 350 mg-os Híoszi masticha dózist, vagy placebó anyagot adagoltak. A kutatás három hétig tartott. Ezt követően kiértékelték a változásokat a funkcionális dyspepsia tünetinek súlyosságát, valamint az általános hatásokat a kutatás összes résztvevőjére nézve. Érdekes, hogy összehasonlítva a placebo csoporttal (19,96 ± 1,83), a Híoszi masticha kezelés (14,78 ± 1,78) esetében csillapodtak a tünetek. Ezen kívül, 40% -nál akik placebót kaptak, és a Híoszi mastichát kapó betegek 77% -nál figyelemreméltó javulást tapasztaltak. A masticha csoportban jelentős javulás volt megfigyelhető a következő tünetekben: általános hasi fájdalom, szorongásos hasi fájdalom, tompa fájdalom a has felső részében, és a gyomorégésnél. Összehasonlítva a placebo csoporttal, a Híoszi masticha jelentősen javítja funkcionális diszpepsziától szenvedő betegeknél a tüneteket (22).

2012-ben Papalois és munkatársai megvizsgálták a Híoszi masticha savas és semleges fragmenseit kísérleti vastagbélgyulladásban. Az Oleanol-olaj egy fontos triterpeninsav, amely a Híoszi mastichában található és számos antioxidáns, továbbá gyulladásgátló tulajdonsággal bír. Kimutatták, hogy a porított Híoszi masticha inulinnal hasznos a kísérleti vastagbélgyulladás kezelésében. A híoszi masticha bioaktív fragmense vagy eleme eközben ismeretlen. Feltételezve, hogy a terpenoidoknak felismerhető hatása volna a kezelésben, a kutatócsoport a mastichát egyes komponenseire osztva használta, és a különböző összetevőket, mint például külön az oleanolsavat is, a  vastagbélgyulladás kezelésére használták. Megvizsgálták a hatásokért felelős mechanizmusokat is. Híoszi masticha port adtak trinitrobenzolszulfonsavval kezelt patkányoknak. A por in vivo szövettani javulást indukált a vastagbélgyulladásnál és jelentős mértékű gyulladáscsökkenést jegyeztek fel az mRNS szintjén is. A Híoszi masticha savas és semleges komponensei csökkentették a gyulladásos mutatókat, annak ellenére, hogy szövettani javulást nem tapasztaltak. Érdekes módon az inulin nem volt hatásos. A bioaktív komponens hatása nem kizárólagos alkotóelemeken vagy oleanol-savakon alapult. Ennek a kutatásnak az eredménye, hogy a gyulladást a Híoszi masticha egésze csökkenti, nem pedig csak az egyes frakciói (23).

PUBLIKÁLT TANULMÁNYOK:

 

  • “A double blind trial of mastiha and placebo in treatment of duodenal ulcer”, Μ. Al-Hab- bal, Ζ. Al-Habbal, F. Huwez, Proceedings of 3th International Conference on Islamic Medicine, Istabul, Turkey, 1984, p. 105.
  • “A double-blind controlled clinical trial of mastiha and placebo in the treatment of duodenal ulcer”, Al-Habbal MJ, Al-Habbal Z, Huwez FU, Clin. Exp. Pharmacol. Physiol. (1984), No 11 Vol. 5, p. 541-544.
  • “Mastiha in treatment of benign gastric ulcer” Huwez FU, Al-Habbal MJ, Gastroenterol Jpn. (1986), Vol. 3, no.21, p. 273-4.
  • “Evaluation of Mastiha, a crude drug obtain from pistacia meniscus for gastric and duode- nal anti-ulcer activity”, M. Al-Said, AM. Ageel, N.S. Parmar, M. Tariq, J. Ethnopharmacol. (1986), 15, p.271-281.
  • “Mastiha Gum Kills helicobacter Pylori”, F. Huwez, D. Thirwell, A. Cockayne, D. Ala’ Aldeen, The New England Journal of Medicine (1998), Vol. 339, No.26, p. 1946.
  • “Bactericidal activity of Pistacia lentiscus gum mastiha against Helicobacter pylori”, S. Bona, L. Bono, L. Daghetta, P. Marone, The American Journal of Gastroenterology (2001), Vol.96, 9, P. S49.
  • “Bactericidal Activity of pistacia lentiscus mastiha gum against Helicobacter pylori”, P. Ma- rone, L. Bono, E. Leone, S. Bona, E Carretto , L. Perversi, J. Chemother (2001), Vol.13, 6, P. 611-614.
  • “Antibacterial action of Mastiha against Helicobacter pylori” D. Sgouros, A. Mentis, (2002)
  • Unpublished findings of the research program, “Effect of Mastiha gum on Helicobacter pylori Gastritis” Im-hwan Roh, Seung-woo Nam, Na Myung, Jung-taek Kim, Ji-hun Shin, South Korea Society of Gasternterology (2003).
  • Paraschos S., Magiatis P., Mitakou S., Petraki K., Kalliaropoulos A., Maragkoudakis P., Mentis A., Sgouras D., Skaltsounis A.-L. [2007]: In vitro and in vivo activities of Chios mastic gum extracts and constituents against Helicobacter pylori. Antimicrob. Agents Chemother., 51 (2): 551–559.
  • Kottakis F., Lamari F., Matragkou C., Zachariadis G., Karamanos N., Choli-Papadopoulou T. [2007]: Arabino-Galactan proteins from Pistacia lentiscus var. chia: isolation, characterization and biological function. Amino Acids, 34: 413-420.
  • Kottakis F., Kouzi-Koliakou K., Pendas S., Kountouras J., CholiPapadopoulou T. [2009]: Effects of mastic gum Pistacia lentiscus var.
chia on innate cellular immune effectors. Eur. J. of Gastroenterol. &, 21 (2): 143-149.
  • Hassan H.M.M. [2009]: Inhibitory Activities of Some Mucilages and Gums Against Certain Intestinal Disaccharidases. Austr. J. Basic & App. Sci., 3 (3): 2741-2746.
  • Dabos K.J., Sfika E., Vlatta L.J., Giannikopoulos G. [2010]: The effect of mastic gum in Helicobacter pylori: A randomized study. Phytomedicine, 17 (3-4): 296-299.
  • Kountouras J., Zavos C., Deretzi G., Gavalas E., Chatzopoulos D., Katsinelos P., Tsiaousi E., Gagalis S., Polyzos S.A., Venizelos I. [2012]: Potential implications of Helicobacter pylori-related neutrophil-activating protein. World J. Gastroenterol., 18 (5): 489-490.
  • Miyamoto T., Okimoto T., Kuwano M. [2014]: Chemical composition of the essential oil of mastic gum and their antibacterial activity against drug-resistant Helicobacter pylori. Nat. Prod. Bioprospect., 4 (4): 227–231.
  • Gabr K.E. [1997]: Influence of indomethacin-mastic combinations on dissolution, absorption and gastrointestinal mucosal damage in rats. Int. J. of Pharm., 158: 137–145.
  • Gioxari A., Kaliora A.C., Papalois A., Agrogiannis G., Triantafillidis J.K., Andrikopoulos N.K. [2011]: Pistacia lentiscus resin regulates intestinal damage and inflammation in trinitrobenzene sulfonic acid-induced colitis. J. Med. Food, 14 (11): 1403-1411.
  • Heo C., Kim D.W., Do J.H. [2006]: Protective effects of mastic in nonsteroidal anti-inflammatory drug induced gut damage and bacterial translocation in a rat model. Korean J. Med., 71: 354-361.
  • Kaliora A.C., Stathopoulou M.G., Triantafillidis J.K., Dedoussis G.V.Z., Andrikopoulos N.K. [2007]: Chios mastic treatment of patients with active Crohn’s disease. World J Gastroenterol., 13 (5): 748-753.
  • Kaliora A.C., Stathopoulou M.G., Triantafillidis J.K., Dedoussis G.V.Z., Andrikopoulos N.K. [2007]: Alterations in the function of circulating mononuclear cells derived from patients with Crohn’s disease treated with mastic. World J Gastroenterol., 13 (45): 6031-6036.
  • Dabos K.J., Sfika E., Vlatta L.J., Frantzi D., Amygdalos G.I., Giannikopoulos G. [2010]: Is Chios mastic gum effective in the treatment
  • of functional dyspepsia? A prospective randomised double-blind placebo controlled trial. J of Ethnopharmacology, 127 (2): 205–209.
  • Papalois A., Gioxari A., Kaliora A.C., Lymperopoulou A., Agrogiannis G., Papada E., Andrikopoulos N.K. [2012]: Chios mastic fractions in experimental colitis: implication of the nuclear factor κB pathway in cultured HT29 cells

 

0